Kettős ünnep PAUL LENDVAI-val

„Hosszú életem során sikeres, megosztó és bukott politikusokkal, kiváló tudósokkal, befolyásos publicistákkal és nagy művészekkel találkozhattam. Ezekre az izgalmas találkozásokra visszatekintve alkalmam nyílik rá, hogy a legkülönfélébb témák széles spektrumával foglalkozhassam ebben a könyvben, mégpedig úgy – hogyan is lehetne másképp -, hogy személyes élményeimre támaszkodom. Olyan kérdések és események is olvashatók e kötetben, amelyek mind a mai napig kielégítő válaszra, magyarázatra várnak. A személyiség szerepe a politikában, illetve az erős, a lehetőségek határait feszegető és radikálisan új politikát hirdető vezetők iránti vágy az egyik legfontosabb motívum a reflexiók között. Mert az „erős ember” mítosza és vágya különös hangsúlyt kap az autoriter és totalitárius rendszerekben – nem ritkán katasztrofális következményekkel. (…) E könyvvel az a célom, hogy előítéletektől mentesen idézzem fel az érdeklődő olvasó számára a tapasztalatokat és az izgalmas találkozásokat ezekkel a lebilincselő személyiségekkel. Meglehet, egyik-másik történetem valamilyen okból nem tetszik majd a kritikus olvasóknak. Azt azonban erősen remélem, hogy senkit sem fogok untatni.”

Paul Lendvai 1929-ben született Budapesten, 1957 óta Bécsben él. Az Europäische Rundschau negyedévenként megjelenő folyóirat főszerkesztője, az ORF Europastudio című műsorának vezetője, a Der Standard kolumnistája. Korábban a Financial Times bécsi tudósítója, az ORF Kelet-Európai Szerkesztőségének főszerkesztője, a Radio Österreich International intendánsa volt. Munkásságát számos díjjal jutalmazták, többek között a Nagy Arany Érdeméremmel az Osztrák Köztársaság szolgálatáért, valamint az Osztrák Állami Díjjal kulturális publicisztikai tevékenységéért. Orbán Viktorról szóló életrajzi könyvéért 2018 decemberében elnyerte az European Book Prize-t.

Részlet a műből:

„30 evvel a hidegháború vége és a keleti tömb összeomlása után olyan drámai eltolódásokat élünk át a globális erőviszonyok között, és olyan erejű változások mennek végbe a legfontosabb országokban, hogy a politológusok és a publicisták egyre gyakrabban a liberális demokrácia korszakának visszavonhatatlan végéről beszélnek, és világvége-hangulatot vizionálnak. Nem váltak be a remények, hogy a nyugati típusú demokrácia biztosítja a növekvő jólétet és a tartós békét, és hogy vonzó alternatívává válik az egész világon. Az EU által szimbolizált egyesülési folyamat, legyőzése annak a megosztottságnak, amit a barna es a vörös diktatúrák okoztak Európában, példátlan kihívásnak bizonyult, főleg a politikai osztálynak Keleten és Nyugaton egyaránt.”